Mi a helyzet ma a betegségek körül?
Mivel ezzel foglalkozó területen dolgozom, nagyon sok érdekes tapasztalatom van a fehér köpeny oldaláról, és mivel éppen kivizsgálás alatt állok szívpanaszok miatt, tanulom a másik oldalt is.
Mit ne mondjak, egyik sem egyszerű. :)
Nézzük előbb azt, amelyiket régebbről ismerem, a köpenyesek oldalát. Szóval: jön a beteg, küldi a háziorvos, egyre gyakrabban indokolatlanul, mert ő is meg tudná oldani a helyzetet, de hát egyszerűbb áttolni a felelősséget. Mi ennek a következménye? Rengeteg beteg, hosszú várólista, megcsúszott rendelések a beeső súlyos esetek miatt, elégedetlenkedő betegek a váróban. Persze, lehet mondani, hogy menjen el magánrendelésre, de ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, meg akkor minek is vonják tőlünk/fizetjük be a tb-járulékot? Tehát a beteg ül a váróban, morog, hogy mennyit kell várni (ugyan neki csak 10-re van időpontja, de már 8kor ott ül, hátha előbb behívják). Az orvos túlterhelt, nincs ideje empatikusan foglalkozni a beteggel (tisztelet annak a kevés kivételnek aki mégis megpróbál), jóformán meg sem hallgatja a beteget, ad valamilyen gyógyszert és már kívül is van az ajtón, hogy jöhessen a másik. Hát ez azért az orvosnak sem jó! Soknak, főleg fiataloknak van lelkiismeretfurdalásuk, hogy vajon elég alaposak voltak-e, nem kellett-e volna tovább hallgatni a néni sirámait, stb. Aztán belefásulnak, egyik fülükön be, másikon ki, feldolgozás nuku. És gyakran már utálják a beteget (na nem személy szerint ezt vagy azt, hanem A BETEGET), aki megint a nyakukba zúdít mindent, ami nem is fontos az adott helyzetben. Sok munka, alacsony fizetés (nem mindenki tud magánrendelni, és a garantált illetménye egy szakvizsgás orvosnak szégyenletesen alacsony, a paraszolvenciát pedig gyakran a beteg AKARJA adni, és nem lehet róla lebeszélni vagy visszaadni neki), gyors kiégés. És akkor az ápolókról nem beszéltem, pedig gyakran rajtuk múlik a beteg élete. Mert ha ők nem figyelnek oda eléggé, bárki bármikor "odaát" találhatja magát.
És a másik oldal? Szóval elég rosszul esik, amikor hülyének nézik az embert, és alapból azt feltételezik, hogy csak eltúlozza a panaszait. Vagy amikor egyetlen eredmény alapján azonnal gyógyszert akarnak felírni, és még nekem kell bebizonyítanom, hogy amit az orvos mond, az nem úgy van, mert egy adat nem adat, hosszabb idejű rendszeres mérés szükséges (pl. pulzusszám). És amikor azt látom, hogy csak azért csinálja végig a vizsgálatokat, mert mondjuk a háziorvosom nyomatékosan megkérte rá, nem pedig azért, mert valóban lehet valami szervi ok a háttérben.
Mostanában minden "idegi alapon" van: fejfájás, magas vérnyomás, magas pulzus, remegés, fulladás, stb. Valóban, sok olyan dolog van aminek néha lelki oka lehet (ez azért pontosabb, mint az "idegi"), de először ki kell zárni, hogy nincs-e mögötte szervi elváltozás, majd utána lehet lelki okokat keresni. Néha két egyszerű vizsgálat is elég ehhez, néha alaposabban utána kell járni a dolgoknak, de ezt rendre elfelejti néhány orvos. És ezek után bízzak meg benne?
Szóval manapság csak az egészséges, akit még nem vizsgált meg orvos alaposan. Mert ha orvoshoz kerülünk, biztos, hogy találnak valamit, amire felírhatják a jó drága, nem túl egészséges gyógyszereket. Kell ez nekünk? inkább dédnagyanyám gyógynövényei, mert azok legalább nem csak mellékhatnak, de hatnak is. :)
